Sok sportoló tapasztalja, hogy idővel nem fejlődik, sőt esetleg visszaesik a teljesítménye, és ezt gyakran az idősödés számlájára írja. Holott Fülöp Tibor, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatója szerint a problémát érdemes először az edzésmunkában keresni. A szakember a gyakori hibákat vette számba és felhívta a figyelmet a teljesítményoptimalizálás lehetőségére.
Ez a 8 leggyakoribb hiba az edzésmunkában
1. Nem számolunk az életkori sajátosságokkal
Természetes, hogy a sportolók fejben örök fiatalnak érzik magukat, de azzal tisztában kell lenni, hogy a test az életkor előrehaladtával változik, az izomtömeg csökken, a szívverés lassul. Ez pedig azt jelenti, hogy mind az erő, mind a gyorsaság, mind az állóképesség némiképp visszaesik. Ugyancsak szem előtt kell tartani, hogy nő a kemény edzések utáni regenerálódási idő, és a krónikus betegségek rizikója is. Ezek a tényezők együttesen eredményezik azt, hogy idővel másképpen kell felépíteni az edzéseket, több időt kell szánni a felépülésre, és bizonyos kompromisszumokat kell kötni a célok kitűzésében is.
2. Nem vesszük figyelembe az edzésre vonatkozó alapelveket
Sok elszánt sportoló, különösen, ha új sportágba vág bele, hajlamos túl keményen, túl sokáig és túl gyakran edzeni. Az eredmény gyakran a kimerültség, a túledzés, a kiégés és nem ritkán a sérülés. Ennek elkerüléséhez a kulcs a terhelés fokozatos emelése, a terhelés-pihenés arányának optimalizálása, az edzésmunka profi felépítése.
3. Nem figyelünk a test jelzéseire
Mindenképpen figyelembe kellene venni, ha a sportoló gyakran fáradt, ha izom- és ízületi fájdalmai vannak, ha gyengén teljesít az edzéseken, ha türelmetlen, ingerlékeny – ezek mind arra utaló jelek, hogy pihenésre van szüksége, esetleg változtatni kell az edzések felépítésén.
4. Nem edzünk eleget
A sportteljesítmény legfontosabb pillére, a terhelhetőség biztosítéka a fokozatosan felépített, stabil alapállóképesség, amely mind az intenzitás növelésének, mind a regenerációs képességnek kellő bázisa lesz. Ennek kialakítása azonban türelmes és kitartó edzésmunkát, megfelelő terjedelmi mutatókat, a sportág gyakorlásával töltött óraszámot igényel.
5. Nem a megfelelő intenzitással edzünk
A versenyre készülő sportolóknak nyilvánvalóan intenzíven kell edzeniük, és ez akkor is érvényes, ha nem éremért megy valaki, de ki szeretné hozni magából a legtöbbet. Természetesen megfelelően fel kell készíteni a testet, az izomzatot, az ízületeket is a kemény munkára, máskülönben jelentősen megnő a kimerültség és a sérülések rizikója. Ráadásul a kívánt intenzitást minden esetben a célokhoz és a sportoló adottságaihoz kell igazítani.
6. Nem regenerálódunk megfelelően
Különösen a versenysportolóknak kellene szem előtt tartani a mondást: „eddz keményen, de regenerálódj még keményebben”. Idővel ugyanis az izmoknak több időre van szükségük a megfelelő állapot visszanyeréséhez, ami nem csak a regenerálódási idő hosszának növekedését teszi elengedhetetlenné, de új regenerációs technikák bevezetését is. Érdemes keresni tehát az olyan lehetőségeket, mint az aktív regenerálódás, a professzionális nyújtás, a hideg-meleg terápiák, a kompressziós eszközök viselése, a vízben végzett gimnasztika, a masszázs és a személyre szabott gyógytorna.
7. Nem változtatunk az edzésmunkán a stresszes időszakokban
Mindenki – így a sportolók is – megélnek stresszes élethelyzeteket, időszakokat, mind a hivatásukban, mind a magánéletükben. A kutatók már régóta hangsúlyozzák, hogy az élet helyzeteire és a fizikai terhelésre adott stresszválasz gyakorlatilag ugyanolyan, tehát ha „csak” mentális, pszichés stresszt élünk meg, az is kimeríthet minket fizikailag. Nehéz időszakokban tehát érdemes visszafogni kissé az edzések intenzitását, hosszát és gyakoriságát – lehetőleg ebben sorrendben.
8. Nem edzünk okosan
A megfelelő, fejlődést hozó edzés mindenkinél más és más, még akkor is, ha ugyanabban a sportágban, hasonló körülmények közt edzünk. Ezért érdemes időről időre felmérni, hol is tart a fejlődésünk, és hogyan lehet optimalizálni a teljesítményt. Ehhez ad jelentős támpontot a teljesítménydiagnosztikai felmérés.
- A profi sportlaborban végzett teljesítménydiagnosztikai vizsgálat egy szükséges eszköz, ami akkor működik igazán hatékonyan, ha bizonyos időközönként megismételjük. Ebben az esetben a felkészülés rendszeres kontrollját jelenti, tájékoztat a sportoló aktuális állapotáról és az elvégzett edzésmunka hatékonyságáról is. A komplex teljesítménydiagnosztikai vizsgálat jóval többet jelent, mint a pulzuszónák meghatározása. Legalább ugyanilyen jelentőségük van a nyugalmi és restitúciós méréseknek, amelyek lehetővé teszik, hogy a mutatott teljesítmény értelmezhető legyen az aktuális állapothoz mérten. Többek közt a testösszetétel mérése (testzsírszázalék, hidratáció, stb.), a nyugalmi HRV analízis, stb. együttesen adnak képet a fejlesztendő területekről. Minél több adatot ismerünk, annál inkább személyre szabható az edzésmunka és elkerülhető az alul- vagy túlterhelés mind a hobbi, mind az élsportolók esetében – hangsúlyozza Fülöp Tibor, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatója. – A teljesítménydiagnosztikai vizsgálatnak fontos része a felmérés utáni kiértékelés és tanácsadás is, ugyanis a sportolónak és akár az edzőnek is tudnia kell értelmezni az adatokat, hiszen csak így épülhet erre valóban hatékony edzésmunka.
Forrás: Sportorvosi Központ (www.sportorvosikozpont.hu)
