Amikor egy onkológiai beteg fájdalomcsillapításának lehetőségeit mérlegelik a szakorvosok, két fő típus közül választhatnak: az invazív, vagyis a szervezetbe behatoló eljárások és a non-invazív kezelések közül. Dr. Pádi Éva, a FájdalomKözpont belgyógyásza, klinikai onkológus, palliatív orvos a indikációk különbségeiről beszélt és felhívta a figyelmet a tájékozottság jelentőségére.
Mikor lehet szükség invazív és nem-invazív kezelésre?
Invazív fájdalomcsillapító eljárások
Daganatos betegeknél a fájdalomcsillapítás invazív kategóriájához tartoznak a sebészeti/idegsebészeti műtétek és az idegblokádok. Ezek elrendelése természetesen szakorvos feladata, de fontos megérteni, hogy ezeket csak a második körben szokás alkalmazni. Az áttétek miatt jelentkező gerincvelői összenyomódás például nem szűnő hát- és nyakfájdalmakkal járhat, amelyek csökkentésében elsődlegesen sugárterápia jöhet szóba, a gyulladás és a duzzanatok csökkentése érdekében a szteroidok lehetnek használatosak, és csak az esetek kisebb hányadában esetekben van szükség műtétre, a fájdalmat, érzéskiesést, esetleg bénulást okozó összenyomódott idegelemek felszabadításához.
Más esetekben a fájdalom nem enyhíthető a sztenderd fájdalomkezelési metódusokkal. Ilyenkor szükség van egy onkológiai fájdalomkezelésben jártas szakértőre, aki nagy körültekintéssel javasol terápiát. Ezek közt felmerülhet a gerinc körüli térbe juttatott opioid infúzió, a perifériás idegblokk, ami blokkolja az agyba jutó fájdalomjeleket, a neurolitikus blokád, ami akár 3-6 hónapig képes leállítani a fájdalomjelek eljutását az agyba, és a gerincvelő stimulálására használt implantátum, amely enyhe elektromos impulzusokkal képes módosítani és elfedni az agyba érkező fájdalomjeleket.
Nem-invazív fájdalomcsillapító eljárások
Ebbe a csoportba tartozik a gyógyszeres kezelés, a radioterápia (sugár-, izotóp) a biológiai válaszmódosító kezelések, a fizikoterápia és akár a komplementer eljárások.
- Gyógyszeres kezelés
A leggyakrabban alkalmazott gyógyszeres kezelés irányelveit A WHO fektette le. A világszervezet három lépcsőben ajánlja a fájdalomcsillapítók alkalmazását. Nem ópioid fájdalomcsillapítókat, gyenge és erős ópioidokat, valamint adjuváns szereket (vagyis kiegészítő gyógyszereket) ajánl a progresszíven erősödő daganatos fájdalom csillapítására. Ha a fájdalom változatlan vagy fokozódik, akkor a következő lépcsőre kell lépni. Az egyes lépcsők gyógyszereit egymással kombinálni, illetve a nem kielégítő hatás miatt cserélgetni általában nem célravezető, vagyis nem csökkenő panaszok esetén lépcsőt kell váltani.
- Sugárkezelés
A sugárkezelés a rákterápiában sokféle módon alkalmazható. Felhasználható a rák gyógyítására, annak sugárzás útján történő teljes elpusztítása révén. Máskor arra alkalmazzák, hogy a daganatnövekedést kontroll alatt tartsák és ezáltal meghosszabbítsák a beteg életét, vagy enyhítsék a fájdalmát.
- Biológiai válaszmódosító kezelések
Ezek olyan gyógyszerek, amelyek csak a daganatsejtekre jellemző alkotó részeket felismerve fejtik ki hatásukat, ezáltal megkímélve az egészséges szöveteket.
- Fizikoterápia
A fizikoterápiás eljárásokat (például az elektroterápiás és ultrahangos kezeléseket) elsősorban rehabilitációs céllal alkalmazzák. Ezen kívül alkalmazása hatásos lehet rekreációs céllal, izomerősítésre és izomrelaxációra – összeségében tehát fájdalomkezelésre is. Elsősorban azonban gyógyult betegek részére utókezelés, állapotjavítás, rehabilitáció, stb. esetén alkalmazható. Meglévő daganatos betegség esetén nem javasolt, főleg a daganat által érintett régió és hozzá tartozó nyirokkeringés területén.
Pádi doktornő hangsúlyozza, hogy a betegnek mindig meg kell beszélnie az onkológus kezelőorvosával, hogy milyen kiegészítő terápia, mely régióra és mikor alkalmazható. Az ő írásos engedélyével lehet alkalmazni a fenti kezeléseket. Ugyanakkor a nem megterhelő, de rendszeres mozgás, a séta, úszás, jóga, gerinctorna, tánc, stb. mindig jó hatású lehet.
A lelki fájdalom részben a tudással enyhül
A daganatos fájdalommal küzdő páciensek számára a fizikai jellegű fájdalmak mellé komoly pszichés teher is társul. Ennek megértése és kezelése legalább olyan fontos, mint a fizikai fájdalomcsillapítás:
- A lelki teher egyik fő forrása a bizonytalanság, a tudás hiánya, a kiszolgáltatottság érzése. Sok páciens nem látja át a helyzetét, nem tudja, mire számíthat, számtalan megválaszolatlan kérdése merül fel – hangsúlyozza dr. Pádi Éva, a FájdalomKözpont belgyógyásza, klinikai onkológus, palliatív orvos. – Ilyenkor fontos lenne, hogy információhoz jussanak, még akár a jelentéktelennek tűnő, vagy éppen kellemetlennek érzett kérdéseiket is fel merjék tenni. Hiszen, ha egy páciens tudja, melyik kezelés mire való, mit tehet az esetleges mellékhatások ellen, hogyan érdemes táplálkoznia, milyen segítséget kaphat a lelki megpróbáltatásaihoz, megerősödhet a gyógyulásba vetett hite is. Azt pedig már számos kutatás bizonyította, hogy a pszichés hozzáállás milyen pozitívan hathat a gyógyulás folyamatára.
Forrás: FájdalomKözpont (www.fajdalomkozpont.hu)
