Mire szolgál az INR-szint meghatározása? És miért szükséges gyakran ellenőrizni a véralvadásgátló kezelésben részesülő páciensek esetében? A kérdésekre Prof. Dr. Blaskó György, a Trombózis- és Hematológiai Központ trombózisspecialista, belgyógyász szakorvosa ad választ.
INR -Mikor fontos megvizsgálni?
-Az INR (International Normalized Ratio) egy specifikus vérvizsgálat, ami annak mérésére szolgál, hogy a kumarin-típusú alvadásgátló szer szedése esetén a vér alvadási ideje mennyire tér el a normáltól. Leggyakrabban olyan páciensek esetében használjuk, akik véralvadásgátló gyógyszereket (antikoagulánsokat) szednek, hogy beállíthassuk és nyomon kövessük a terápia hatékonyságát. Esetenként olyan betegeknél is vizsgáljuk – vérzési rendellenesség, májbetegség vagy K-vitamin-hiány ellenőrzésére –, akik nem szednek véralvadásgátló szereket. Amennyiben műtétre vagy intervenciós beavatkozásra (pl. biopszia, aspirációs citológia) kerül sor, a páciensnek egy friss véralvadási laboreredményt (INR érték) is vinnie kell magával, hogy minimalizálható legyen a vérzés kockázata – sorolja Prof. Dr. Blaskó György. Az INR-ről tudni kell, hogy ez egy nemzetközi egyezség alapján számított érték, amit a protrombin idő (PI) alapján kalkulálnak egy ún. szenzitivitási index figyelembevételével. Erre praktikusan azért van szükség, mert PI teszt kivitelezése során használt raegensek gyártók szerint és laboronként eltérőek lehetnek, az INR érték segítségével pedig összehasonlíthatóvá válnak ezek az eredmények (akár itt mérték, akár Amerikában)
A protrombin szerepe a véralvadásban
-Az alvadás egy összetett és rendkívül kifinomult biokémiai folyamat – ismerteti Prof. Dr. Blaskó György. A protrombin (amit II. alvadási faktorként is ismerünk) egy a májban termelődő fehérje, a véralvadási rendszer egyik kulcsfontosságú enzime. A protrombin először trombinná alakul, ami katalizálja a fibrinogén fibrinné alakulását. Az így létrejött fibrinháló a kitapadó vérlemezkékkel együtt alkotja a vörös alvadékot (vérrögöt), ami megakadályozza a további vérveszteséget. Összefoglalva tehát: a protrombin idő azt mutatja meg számunkra, hogy a páciens vére hány másodperc alatt alvad meg. Csökkent mennyisége vérzékenységet, míg emelkedett szintje trombofíliát eredményez.
Miért kell ellenőrizni az INR-szintet?
Mint a professzor szavaiból kiderül, az INR értéke egészséges embereknél ideális esetben 1,0, azoknál azonban, akik véralvadásgátló kezelést kapnak, a célérték általában 2,0 és 3,0 között van. Ez azt jelenti, hogy esetükben a protrombin-idő sokkal hosszabb, mint egy normál embernél. Azoknál, akiknek magas a vérrögképződés kockázata (pl. műbillentyűk beültetését követően), még ettől is magasabb (3,5-4,5) célértékre lehet szükség. A protrombin –szintetizálódása után – jelentős kémiai átalakulásokon megy keresztül, mire jó, aktív protrombin lesz belőle. Ezt a folyamatot gátolja meg mindegyik kumarin-típusú antikoaguláns (a NOAC, DOAC típusúak azonban nem). Az antikoaguláns tabletták megakadályozzák a vérrögképződést (azaz nem „hígítják” a vért, ahogyan azt gyakran rosszul használják a köznyelvben). A páciens számára előírt véralvadásgátló kezeléssel tehát az a cél, hogy ezt az értéket növeljük, vagyis a véralvadását késleltessük. Az alkalmazott gyógyszer hatékonyságát pedig az határozza meg, hogy mennyivel hosszabbítja meg a protrombin időt vagy növeli az INR-t, ezért 6 hetente ellenőrizni kell.
-A régebbi, kumarin-típusú véralvadásgátló készítményeket (acenocoumarol, warfarin) szedő betegek esetében rendszeresen (hathetente) kell ellenőrizni az INR értéket, mivel az alvadási idő ingadozó szintje (K-vitamin, zöldségfogyasztás, fájdalomcsillapítók stb.) megnövelheti a vérzéses szövődmények rizikója. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az INR értékét számos tényező (gyógyszerek és táplálékkiegészítők, étel-kölcsönhatások, alapbetegségek) is befolyásolhatják, ezért alkalmazásuk nagyfokú fegyelmet követel meg a betegtől, és a rendszeres ellenőrzés is elengedhetetlen. Az új típusú, biztonságosan alkalmazható (NOAC) véralvadásgátlók esetében azonban már nincs szükség az INR sorozatos kontrolljára, és a betegeknek nem kell tartani az esetleges étel-kölcsönhatásoktól sem – mondja Prof. Dr. Blaskó György, a Trombózis- és Hematológiai Központ trombózisspecialistája.
Forrás: Trombózis- és Hematológiai Központ (www.tromboziskozpont.hu)
