Miért veszélyes a magas koleszterinszint, ha egyszer nem okoz tünetet? Szükséges-e gyógyszer a csökkentéséhez vagy elég, ha csak „nem eszünk zsírosat”? Mit jelent a metabolikus szindróma és hogyan függ össze az elhízás a magas vércukorszinttel? Az alapvető kérdésekre dr. Ferenczy Péter, a Kardioközpont belgyógyásza, kardiológus válaszolt.
LDL és HDL: a „rossz” és a „jó”
A koleszterinszinttel kapcsolatban a legtöbben ismerik az LDL és a HDL megnevezéseket, és tudják, hogy a HDL az úgynevezett „jó”, az LDL pedig a „rossz” koleszterin. Az LDL szintje és a szív-érrendszeri betegségek ugyanis szorosan összefüggenek egymással. Ha a vérben túl sok LDL-koleszterin halmozódik fel, a szervezet nem képes azt lebontani, így lerakódik az artériák falában. Ennek következtében idővel az érfalakon plakkok alakulnak ki, melyek csökkentik az erek rugalmasságát, szűkítik az átmérőt. Ez maga az érelmeszesedés, ami miatt az erek egyre kevésbé képesek a megfelelő vérmennyiséget átengedni, ezért a környező sejtek kevesebb oxigént kapnak, és a szervek működése előbb-utóbb károsodhat.
Az LDL-lel szemben a HDL az ún. jó koleszterin, aminek férfiak eseteben 1,0 mmol/l felett, nők eseteben 1,3 mmol/l felett kell lenni - egy bizonyos határig természetesen, tehát a fenti határértékek feletti HDL-koleszterin nem káros a szervezetre, hanem hasznos.
Néhányan úgy vélhetik, az érelmeszesedés természetes jelenség. Holott az érelmeszesedés csupán az első lépcsőfok az atherotrombózis felé vezető úton. Ez pedig az egyik legsúlyosabb érrendszeri elváltozás. Attól függően, hogy hol történik az elzáródás, bekövetkezhet a szívinfarktus, a stroke, vagy a végtagi trombózis.
A magas koleszterinszint a metabolikus szindróma részeként még veszélyesebb
A metabolikus szindróma egy anyagcserével összefüggő tünetegyüttes, amelynek legfőbb veszélye abban áll, hogy minél több eleme megtalálható egy személynél, annál nagyobb az esély egy későbbi szív-érrendszeri betegség kialakulásának. Az együttesen jelenlévő rizikófaktorok ugyanis nem összeadódnak, hanem összeszorzódnak, így összességében 14-15-szörösére növelik a szív- és érrendszeri katasztrófák esélyét. Ezek a tünetegyüttes alkotóelemei:
- Hasi típusú elhízás
Akkor beszélhetünk hasi (vagy köznapi néven alma típusú) elhízásról, ha férfiaknál 90, nőknél 80 centiméter feletti haskörfogatot mérünk.
- Magas vérnyomás
A magas vérnyomásnak különböző fokozatai vannak, magas normális vérnyomásnak számít a 130-139 vagy 85-89 Hgmm közti érték. I. fokozatú (enyhe) magas vérnyomásról beszélünk 140-159 vagy 90-99, II. fokozatú (középsúlyos) magas vérnyomásról 160-179 vagy 100-109, III. fokozatú (súlyos) magas vérnyomásról >=180 vagy >=110 Hgmm-es értékeknél.
- Emelkedett vércukorszint
A prediabétesz egyik típusa az emelkedett éhomi vércukorszint, mely során bár még nem áll fenn cukorbetegség, de az éhgyomorra mért vércukorszint már meghaladja a normál értéket és 6,1 mmol/l érték fölé emelkedik, de még nem lépi át a 7 mmol/l-t.
- Emelkedett vérzsírszint
A trigliceridek (neutrális zsírok) a táplálkozás során bevitt zsírok legfőbb alkotóelemei, illetve a szervezet zsírraktárai is főként ezekből épülnek fel. Optimális esetben a vérben csak minimális mennyiségű triglicerid van jelen, emelkedettnek számít a 1.7 mmol/L fölötti érték.
- Emelkedett koleszterinszint
A koleszterin a szervezet normális működéséhez nélkülözhetetlen vegyület. Az összkoleszterin-szintet a különböző koleszterin frakciók együttesen adják. Ha az összkoleszterin 5,2 mmol / L fölött van, az LDL koleszterin 3,6 mmol / L, a HDL koleszterin pedig 1.1 mmol / L fölött, emelkedett értékekről beszélhetünk.
A metabolikus szindróma minden elemére hat az életmódunk
- A metabolikus szindróma minden elemét befolyásolhatjuk táplálkozással, mozgással, illetve, ha szükséges, átmeneti vagy tartós gyógyszeres kezeléssel, ez természetesen a koleszterinszintre is igaz. Az életmód reformjával egyidőben tehát ajánlatos felkeresni a kardiológust, és amennyiben szükséges, meg kell kezdeni a gyógyszeres kezelést, hogy elérhetővé váljon a kívánt célérték – hangsúlyozza dr. Ferenczy Péter, a Kardioközpont belgyógyásza, kardiológus. - A koleszterinszint célértékét mindig az orvos határozza meg egyénre szabva, számos tényezőt figyelembe véve. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb, hogy mindenki ismerje a kezelőorvosával egyeztetett személyes koleszterin célértékét. A laboratóriumi ellenőrzésnél sem feltétlenül a referencia tartomány számít, és az, hogy meg van-e csillagozva az eredmény, hanem hogy a saját célértékhez képest milyen az az eredmény. Ha valaki még nem érte el a célértéket, akkor fokozni kell az életmódbeli erőfeszítéseket, és esetleg a gyógyszerelésen is változtatni kell. Ha viszont megvannak a célértékek, az nem jelenti azt, hogy vissza lehet állítani a korábbi életmódot és be lehet fejezni a gyógyszerszedést. Megfelelő életmóddal elképzelhető, hogy idővel csökkenthető a koleszterincsökkentők adagja, de azt el kell fogadni, hogy szedésükre folyamatosan szükség lesz, már csak azért is, mert életmóddal egy bizonyos szint alá nem csökkenthetők az értékek, amelyeket a genetika is befolyásol.
Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)
