Holló Gábor professzorral, a Szemészeti Központ vezetőjével, glaukóma specialistájával számos alkalommal beszélgettünk már a zöldhályog (glaukóma) jellegzetességeiről, kezelési lehetőségeiről és a hosszú távú kezelésével kapcsolatos világszerte, így Magyarországon is rendszeresen előforduló problémákról. A jelen beszélgetés egy nagyon gyakori, és alapvető jelentőségű kérdést tárgyal: a látás kezelés melletti megtartását glaukómában és ennek viszonyát a kezelés mellett elért szemnyomás nagyságával.
Mi is az a szemnyomás?
A szemnyomást a csarnokvíz, azaz a szemen belül áramló folyadék nyomása határozza meg. A csarnokvíz az úgynevezett hátulsó szemcsarnokban, a szivárványhártya (írisz) mögött termelődik. A pupilla területén jut át az elülső szemcsarnokba, ami az átlátszó szaruhártya és a szemünk színét adó szivárványhártya közötti terület. Az előre jutott csarnokvíz az átlátszó szaruhártya és a fehér ínhártya belső határán lévő finom kivezető szöveten keresztül hagyja el a szemet. Glaukómában, melynek sokféle típusa és klinikai megjelenése van, minden esetben a látóideg károsodása határozza meg a betegséget. A látóideg károsodása számos különböző hatásra, de azonos módon jön létre ebben a betegségcsoportban. A hatásoknak csupán egyike a szemnyomás megemelkedése, melynek oka a csarnokvíz szemből való eltávozásának akadályozottsága a keringés vagy az elvezetődés különböző szakaszain. Így tehát a szemnyomás nagysága nem azonos a glaukóma meglétével vagy hiányával. Bármilyen eredetű is a glaukóma, a szemnyomás csökkentése, mint egy többletterhelés csökkentése előnyös a szem számára.
Értsük meg a szemnyomás szerepét!
A glaukóma minden esetben definíciószerűen előrehaladó betegség. Gyógyítására, az elveszett idegsejtek, idegrostok visszaállítására semmilyen lehetőség nincs. A beteg és látása abból a készletből gazdálkodik, ami a glaukóma észlelése és a kellően hatékony kezelés megkezdésének pillanatában még rendelkezés áll. Ha valakit késői stádiumban diagnosztizálnak, akkor bár lehet, hogy a központi éleslátása még jó, de a látótere nagy része már elveszett, és a még meglévő idegsejt, idegrost mennyiség is kicsi. Így az ebből idővel kialakuló, akár kisebb további veszteség is súlyosan megronthatja a látást, a központi éleslátást és az életminőséget. A szemnyomásnak az adott népességre jellemző matematikai (statisztikai) értelemben kifejezhető átlaga, mediánja és szélső értékei (alsó, illetve felső értékek) vannak. Ezek azonban nem egyedi értékek, és ha valakinek a szemnyomása a szokásos normális tartományban van (a normalitást ebben az esetben a matematikai eloszlás szempontjából tekintjük), akkor sem biztos, hogy glaukómás állapota szempontjából ez a megfelelő szemnyomás, és nem az ennél jóval alacsonyabb érték. Hogy egy példával illusztráljuk, képzeljünk el két embert, aki egymás mellett áll! Az egyik ember szokatlanul alacsony, de még benne van a normálisban statisztikai értelemben. A másik ember nagyon magas, egészséges, de testmagassága miatt a normálisból már felfelé kilóg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy beteg lenne. Ha a statisztikai jellemzést az egyéni egészségre vetítjük, akkor ebben a példában az alacsony ember a normalitásban van, holott a szokásosnál alacsonyabb. A magas ember viszont, noha semmi baja nincs, a normálison kívüli, azaz helytelen orvosi és laikus értelmezésben a betegség kategóriájába esne, ami természetesen nem igaz. Most képzeljük el, hogy a magas embernek öregkorában súlyos csontritkulása lesz, ezért több csigolyája is összetörik, életminősége súlyosan megromlik, munkaképessége elvész és nagy fájdalmai vannak. Ha azonban ekkor, megrövidült testhossz mellett mérik meg a testmagasságát, akkor formálisan és nem biológiailag, de matematikailag a normális tartományba kerül. Nyilvánvaló tehát, hogy a matematikai normál tartomány átvetítése egy egyéni glaukómás személy szemnyomás értékelésére teljesen hibás. Sajnos mégis ez az általános gyakorlat.
Hogyan kellene eljárni?
Noha a laikusnak nem dolga az orvosi irányelvek ismerete, annyit mindenképpen célszerű elmondani, hogy mintegy három évtizede a világ egyik vezető glaukóma társasága, melynek magam is aktív vezetőségi tagja vagyok most már több mint 30 éve, kidolgozott bizonyítékon alapuló (evidence based) ajánlásokat a glaukóma kezelésére, diagnosztizálására. Ebben szerepel a kezeléssel megcélzandó, úgynevezett megcélzott (target) szemnyomás értékekre is. Ezek az értékek nem a matematikai normálértéken belüli értékek, hanem az egyén egyedi állapota és további romlásra való, kockázati tényezői által előrevetített és további glaukóma romlás esetén lefelé módosítandó értéktartományok. Ha valakinek merev a szaruhártyája (ez a mért szemnyomás értékét felfelé téríti), vagy éppen nagyon lágy (ez lefelé téríti); ha valakinek nagyfokú rövidlátása van, fiatal, a családjában halmozottan fordult elő súlyos látásromlást okozó glaukóma, vagy éppen soha nem volt ilyen, eltérő célszemnyomás tartományokra van szüksége ahhoz, hogy az állapota glaukóma esetén a tartósan stabil vagy jelentős romlástól mentes legyen. A „jó szemnyomás” mérése tehát semmit nem jelent. Ha egy szemorvos mégis erre alapozza glaukómás betegének követését (ahogy ez a gyakorlatban nagyon sokszor látható), akkor páciensének állapotromlása jelentős eséllyel nem fog lényegesen különbözni a kezeletlen állapotban létrejövő állapotromlástól, és így szinte teljes látótere 10-15 év alatt a vakság terjedően véglegesen el veszhet.
A fentiek alapján – mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ vezetője, glaukóma specialistája – amennyiben valakinél a gondozás nem terjed ki a mai és a korábbi beszélgetéseinkben részletezett minőségi szemfenék, látótér OCT és OCT angiográfiás vizsgálatokra, akkor gondolkozzon el azon, hogy konzultációt kér olyan glaukóma specialistától, aki valóban követi és egyénre szabottan alkalmazza a világ nemzetközi standard eljárásmódjait.
