Nyáron, különösen a fesztiválok felszabadult hangulatában, nagyobb az esély a meggondolatlan kalandokra, mint máskor. Ha pedig mindez óvszerhasználat nélkül történik, megvan az esély a nemi betegségekkel való fertőződésre is, ugyanis több, mint 20 olyan betegséget ismerünk, amelyek szexuális úton terjednek. Dr. Karászi Viktória, az Urológiai Központ nemi gyógyásza, bőrgyógyász szerint a legfontosabb e tekintetben, hogy az érintettek minél hamarabb forduljanak orvoshoz és ne tartsanak a kivizsgálástól.
Nem tüsszentés útján terjednek
A szexuális úton terjedő betegségek elsősorban közösülés útján terjednek, amikor a fertőzött ondó vagy hüvelyváladék közvetlen érintkezésbe kerül a nyálkahártyával. A legtöbb nemi betegség orális kapcsolat, csókolózás vagy petting során is átadható. Néhány nemi betegség hepatitis B és C, AIDS és szifilisz az intravénás drogot használók közös tűhasználatával is átadható. Az indirekt megfertőződés, például közös törölköző, illatszerek és hasonlók használata révén egyes kórokozók esetében lehetséges, azonban igen ritkán fordul elő; cseppfertőzés (köhögés, tüsszentés által) útján pedig ezek a betegségek nem terjednek.
Ezek a leggyakoribb szexuális úton terjedő betegségek:
- Chlamydia-fertőzés
Az Európában nagyon elterjedt baktérium húgycsőfertőzést okoz, amit viszketés és vizeléskor égő érzés kísér. A betegség jól gyógyítható antibiotikumokkal, de ha nem veszik észre, meddőséghez vagy méhen kívüli terhességhez is vezethet.
- Gonorrhoea
A szintén baktérium okozta fertőzés tünetei jellegzetesek: az aktus után 2-7 napon belül gennyes folyás kezdődik mindkét nemnél és fájdalom jelentkezhet vizelés közben (bár nőknél előfordulhat tünetmentesség is). Kezelése antibiotikumokkal megoldható, de ha kezeletlen marad, terméketlenséget okozhat, illetve megtámadhatja az ízületeket és a májat.
- Nemi szervek szemölcse (HPV)
A humán papillómavírus nem csak szexuális úton terjed, de a nemi szervek környékén megjelenő, karfiol formájú szemölcsök kialakulását össze lehet kapcsolni a szexualitással. A sokszor makacs szemölcsöket különböző ecsetelő folyadékokkal, lézerrel, folyékony nitrogénnel vagy elektrokoagulációval távolítják el.
- Herpes genitalis
Ez az elterjedt vírusfertőzés közeli rokona az ajakherpesznek, jellemző tünetei a nemi szervek környékén megjelenő apró, fájdalmas hólyagocskák, amelyek fertőző váladékot tartalmaznak. Előfordul, hogy az érintett lázas is lesz és megduzzadhatnak a nyirokcsomói is. Sajnos a vírus hordozása a vírusellenes gyógyszerrel történt kezelés után is lehetséges, és később a betegség kiújulhat.
- Szifilisz
A közhiedelemmel ellentétben nemhogy csökken, de folyamatosan emelkedik a Treponema pallidum baktérium által okozott nemi betegségek száma. Az elsődleges fertőződés helyén fájdalmatlan seb, nyirokcsomó nagyobbodás alakulhat ki, a betegség későbbi szakaszában a törzsön, tenyereken, talpakon vörös foltok, ún. roseolák jelenhetnek meg. A fertőzés penicillin injekcióval gyógyítható.
- Hepatitis (fertőző májgyulladás)
A különböző hepatitis-vírusok közül elsősorban a hepatitis B és kismértékben a hepatitis C terjedhet szexuális úton. A betegség lefolyása egyénileg igen eltérő lehet: a panaszmentességtől a súlyos májgyulladásig bármi előfordulhat. A hepatitis B az egyetlen olyan, nemi úton terjedő betegség, amely ellen biztonságos védőoltás áll rendelkezésre.
- Trichomonas
Ez az egysejtű parazita elsősorban a húgyvezetékben és a hüvelyben okoz folyásos, viszketéses jellegű panaszokat. A kórokozót mikroszkóp segítségével mutatják ki, és speciális gyógyszerekkel kezelik.
A kivizsgálás nem fájdalmas, a kezelés viszont szükséges
- A monogám életmód, illetve az óvszer használata a legkomolyabb védőfaktor a szexuális úton terjedő betegségek (STD) megelőzésében. Ha tünetet tapasztal valaki, vagy csak szeretne megbizonyosodni, hogy nem kapott-e el valamit egy-két meggondolatlan alkalom miatt, nem kell tartani a kivizsgálástól – hangsúlyozza dr. Karászi Viktória, az Urológiai Központ nemi gyógyásza, bőrgyógyász. - Először kikérdezzük a pácienst a tünetekről, az aktus körülményeiről, majd megtekintjük a betegség által érintett nyálkahártya és bőr területét, és a környéki nyirokcsomókat is megtapintjuk. Ezután a legtöbb esetben mintát veszünk a fertőzés helyéről, legyen az hüvely, végbél, torok vagy húgycső, a laboratóriumban pedig különböző vizsgálatokkal tudják kimutatni a kórokozók jelenlétét. A tenyésztéses vizsgálatok kapcsán lehetséges az adott kórokozó antibiotikum érzékenységét is vizsgálni, ami konkrét iránymutatást jelent a célzott kezeléshez. Vannak olyan kórokozók is, amelyeket vérmintából, ún. szerológiai vizsgálatokkal lehet diagnosztizálni, itt a vérben lévő ellenanyagok jelenléte utal a fertőzésre. Ha pedig megvan a kórokozó, megkezdődhet a kezelés, amivel nemcsak a tünetek szüntethetők meg, de az esetleges szövődmények is megelőzhetők lesznek.
Forrás: Urológiai Központ (www.urologiaikozpont.hu)
