Nemrégiben járta be a sajtót a hír, miszerint egy tízéves kisfiú önállóan mentőt hívva és cselekedve megmentette édesapja életét. Utólag derült ki, hogy az apuka epilepsziás rohamot élt át, valószínűleg először. A laikusokban felmerülhet tehát a kérdés, hogy ezek szerint nem csak gyermekkorban indulhat ez a betegség? Van különbség a gyermekkori és a fiatalkori epilepszia közt? Dr. Prinz Gézát, a Neurológiai Központ neurológusát kérdeztük.
A legtöbb epilepszia gyermekkorban indul
Az epilepsziáról sokakban él az a képzet, hogy feltétlenül gyermekkorban kell indulnia, de ez nem igaz. Ami azonban igaz, az az, hogy valóban gyermekkorban a leggyakoribb az indulás, mert ahogyan érik az agy, a központi idegrendszerben egyre jobban működnek a gátló idegsejtek. Ezért sok gyerekkori epilepszia felnőttkorra „meggyógyul”. A felnőttkorban induló epilepszia viszont gondos kivizsgálást igényel, tudniillik utána kell járni, állhat-e daganatos betegség a háttérben.
- A daganatnál jóval gyakrabban előfordul, hogy központi idegrendszeri gyulladás követően lép fel epilepszia. Egy másik fő ok a fejsérülésekben keresendő, ugyanis például az agyzúzódás vagy az agyburkok közti vérzés is kiválthat ilyet. Nem is feltétlenül a sérüléskor jelentkezik az epilepsziás roham, hanem csak egy bizonyos idő eltelte után. Végülis bármilyen idegszövet elhalással járó folyamat okozhat hegképződést a központi idegrendszerben, az agykéregben és ebből a hegből kiindulhat epilepsziás roham. Létezik egy ún. alkalmi görcsroham is, ami bizonyos körülmények megvalósulása esetén történhet. Ilyen például a kimerültség, az alvásmegvonás, esetleg valamilyen gyógyszerhatás együttes eredményeként létrejövő roham. Szerencsés esetben ez többször nem ismétlődik meg – foglalja össze Prinz doktor a tudnivalókat.
A nagyroham feltűnő, de a kisroham is kivizsgálást igényel
A rohamok sokfélék lehetnek. A hírekben szereplő édesapa nagy valószínűséggel egy nagyrohamot élt át, ami eszméletvesztéssel, rángásokkal, szájhabzással, nyelvharapással jár. Ez a közismertebb forma, de nem csak ilyen van, hanem léteznek ún. kisrohamok, amelyek sokszor déja vu vagy jamais vu érzéssel járó temporális lebeny epilepsziák. Ezek EEG és a kórelőzmény alapos felvételével deríthetők ki.
- Volt már olyan páciensem, aki 3 évig szenvedett déja vu érzésekkel, mígnem igazolódott, hogy temporális lebeny epilepsziája van. Olyan is előfordul, hogy csak pillanatnyi kihagyás, ún. absence jelentkezik. Ilyenkor néhány másodpercig „nincs jelen” az illető – ebben az esetben is kóros kép mutatkozik az EEG-n, ha epilepsziás eredete van a tünetnek. A kivizsgálásnak az EEG-n kívül része lehet a szellemi hanyatlás vizsgálata is, ugyanis sokszor a fejben jelentkező, epilepsziás jellegű elektromos zavar rontja a szellemi teljesítőképességet. Érdekes eset volt, amikor egy „banális” idegrendszeri gyulladás miatt kórházba kerülő fiatalember EEG-je kórosnak bizonyult, tehát beállítottuk az antikonvulzív, vagyis görcsgátló kezelést, és ennek hatására ez a debil fiú „kiokosodott”, és kiderült, hogy gyermekkorában jelentkező lázgörcs már utalt az epilepsziás hajlamra – mondja dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa.
A kulcskérdés a görcskészség
Az epilepsziás rohamot sok minden kiválthatja, ilyen többek közt a láz. A lázgörcsben szenvedő gyerekek nagy része természetesen nem lesz epilepsziás, de a fokozott görcskészség megmaradhat. Számos külső tényező fokozhatja is a görcskészséget, például ilyen az alkohol kiürülése az agyból. Ez okozhat egy ún. megvonásos görcsrohamot. Tehát nem akkor jelentkezik a rosszullét, amikor iszik az illető, hanem amikor néhány nap múlva felszabadul az idegrendszer az alkohol okozta gátlás alól és erre reagál a szervezet egy általános görcsrohammal. Ez természetesen más kategóriába sorolódik, mint a klasszikus epilepszia betegség, ha ugyanis nincs kiváltó tényező, akkor az illető nem beteg. Ugyanez vonatkozik a különféle drogokra és bizonyos gyógyszerekre – ezek mind fokozhatják a görcskészséget. Az utóbbi három év tanulsága szerint pedig a COVID-fertőzés is okozhat fokozott görcskészséget. Az is közismert, hogy az alvásmegvonás is okozhat epilepsziás rosszullétet, ezért létezik olyan provokációs teszt, amikor alvásmegvonás után készül az EEG. Ezen kívül a differenciáldiagnosztika részeként el kell különíteni a pszichogén rohamokat is a valódi epilepsziás rohamoktól.
Miért van szükség valójában az epilepszia kezelésére?
Egy nagyroham esetén természetesen azonnal mentőt hívunk és elkezdődnek a kivizsgálások. De hol van a pont a kisrohamoknál, amikor már el kell menni orvoshoz? Prinz doktor szerint ott, ahol tudatosul az emberben, hogy többedszer van déja vu érzése vagy „kihagyása”, ez ugyanis nem természetes. A kezelésre pedig azért van szükség, mert minden epilepsziás működés idegsejt-pusztulással jár, vagyis nagyon leegyszerűsítve „butul” az illető. Az agy védelmében tehát szüntetni kell a fokozott görcskészséget. Ezen kívül, ha a kivizsgálás során kiderül, hogy mégis daganatos betegség van a háttérben, azt is meg kell oldani. Vagyis nem érdemes halogatni, ha valakiben felmerül az epilepszia gyanúja, mindenképpen forduljon orvoshoz!
Forrás: Neurológiai Központ (www.neurologiaikozpont.hu)
