A megnagyobbodott nyirokcsomókat eredményező állapotok spektruma rendkívül változatos, ezért nem kell egyből a legrosszabbra gondolnunk, amikor nyirokcsomó- duzzanatot tapintunk a nyakunkon – mutat rá dr. Róna Ágnes, az Ultrahangközpont szakorvosa, akit az ultrahangvizsgálattal igazolt, morfológiailag bizonytalan nyirokcsomók aspirációs mintavételéről kérdeztünk.
Megnagyobbodott nyaki nyirokcsomó? Nem kell a legrosszabbra gondolni!
–A nyirokcsomók gyakorlatilag mindenhol megtalálhatók a testünkben, a nyak pedig kifejezetten gazdag nyirokcsomó-régió. Megnagyobbodott nyirokcsomókat is tapinthatunk anélkül, hogy valamilyen súlyos problémánk lenne – kezdi dr. Róna Ágnes. Számtalan betegség okozhat nyirokcsomó-megnagyobbodást akár egy-egy régióban, akár generalizáltan, ezeknek csak viszonylag kis részét idézik elő daganatos megbetegedések. A lehetséges okok egyike, amellyel szinte mindenki találkozik az élete során, a szervezetben zajló vírusos vagy bakteriális fertőzés. A felső légúti megbetegedések, egy akut torokgyulladás vagy fogászati fertőzés kapcsán is tapasztalhatjuk a nyaki régió nyirokcsomóinak fájdalmas duzzanatát, ami a fertőzést követően visszahúzódik. Ezek a lokalizációtól függően a nyelést és a rágást is akadályozhatják akár. Gyulladásos és autoimmun betegségek részjelenségeként és immunhiányos állapotokban egyaránt előfordulhat a nyirokcsomó duzzanat (pl. rheumatoid arthritis, SLE). Bizonyos esetekben a daganatos sejtek bejutnak a nyirokerekbe, és ezáltal jelzik, hogy a közelben rosszindulatú elváltozás alakult ki. Ilyenkor a nyirokcsomó megnagyobbodása lassabb ütemű, és általában fájdalmatlan. Szintén ritkán, de akár allergiás reakció, gyógyszerérzékenység, illetve gyógyszermellékhatás is kiválthatja a nyirokcsomók duzzanatát.
Mit árul el a nyirokcsomó?
A nyirokcsomók normál esetben borsószem nagyságúak, fertőző, gyulladásos és rosszindulatú folyamatok következtében azonban megnagyobbodhatnak. A kisgyermekeknél és vékonyabb testalkatú egyéneknél látványosabb lehet a nyirokcsomók duzzanata, míg a nagyobb zsírszövet alatt jobban megbújhatnak, és nehezebben kitapinthatóak az elváltozások. Általánosságban elmondható, hogy a 10 mm átmérőt meghaladó nyirokcsomók tarjuk klinikailag jelentősnek – a normál méretet meghaladó nyaki nyirokcsomók gyulladásra vagy daganatos elváltozásra utalhatnak. Amint arra Róna doktornő felhívja a figyelmet, a nyirokcsomó értékelésekor annak lokalizációja és mérete, konzisztenciája, fixáltsága és érzékenysége mellett a beteg egyidejű panaszai (fájdalom, láz, tartós fáradtság stb.) és laborleletei nyújtanak támpontokat. A felületes régiókban található nyirokcsomóknál a tapintás is sokat elárul a kérdéses elváltozás jellegéről. A gyulladásos nyirokcsomók mirigyes tapintatúak, míg a rendellenes nyirokcsomók keményebbek, a környezetükkel összekapaszkodott elváltozások. Akut gyulladásra utal, ha a duzzanat fájdalommal jár, míg a tumoros elváltozások jellemzően nem fájdalmasak, az ultrahangfelvételen egyenetlen kontúrúak lehetnek.
Az ultrahangvizsgálat szerepe a nyirokcsomók diagnosztikájában
–Ha azt tapasztaljuk, hogy hetek óta nem húzódik vissza a megduzzadt nyirokcsomó, akkor első körben érdemes háziorvoshoz fordulni, aki a fizikális vizsgálat mellett a beteg általános egészségi állapotát is felméri – tanácsolja dr. Róna Ágnes, aki hozzáteszi, hogy képalkotó vizsgálatokra és a fertőzések kiszűrésére szolgáló vérvizsgálatokra is szükség lehet. A nyaki lágyrészek és a nyirokcsomók vizsgálatában a magas felbontó képességű ultrahang lesz a segítségünkre. Amennyiben a képalkotó vizsgálat nem visz közelebb a diagnózis felállításához, akkor egy minimálinvazív eljárással (biopsziával) citológiai vagy szövettani mintavétel történik, ami kooperáló beteg esetében nem igényel altatást. Az aspirációs vizsgálat során egy vékony tűt vezetünk be az elváltozásba, és vákuum segítségével nyerjük ki a szükséges mintát. A vizsgálat nagy körültekintéssel – a beteg biztonságát szem előtt tartva – zajlik, ultrahangvezérlés mellett: mindig a legrövidebb tűutat választva, a fontos képleteket (pl. nagyér) elkerülve közelítjük meg a kérdéses nyirokcsomót. Az aspirációs technikával akár kisebb, 2–3 mm-es képletekből is lehetőségünk van mintát venni anélkül, hogy ez a beteg számára megterhelő lenne, és komolyabb mellékhatásoktól sem kellene tartania. A mintavételt követően a beteg visszatérhet mindennapi tevékenységeihez. A vizsgálattal karakterizálhatjuk az elváltozások pontos jellegét, esetleges daganatos érintettségét, ami segíthet a kezelés, valamint a prognózis meghatározásában egyaránt. Ha a mintavétel eredménytelennek bizonyult, vagy a radiológiai kép és a szövettan eredménye ellentmondásos, ismételt mintavételt javaslunk.
Forrás: Ultrahangközpont (www.ultrahangkozpont.hu)
